Szeptember 1. örökre lecsukta szemét az én anyukám. Ő már nem szenved, nekünk pedig rettenetesen hiányzik. Felteszek, egy a halála előtti utólsó képek egyikét, csak azért, hogy mások is láthassák a szépségét. Még így betegen, kiszolgáltatottan és megfáradtan is is gyönyörű volt nekünk. A lányom nem félt tőle, csak egyszerűen szerette, ahogy egy szimbióta szereti a párját. Vagy a borsó meg a héja. Mert Ők ketten nagyon összetartoztak.