Elmentünk szállást keresni a Pisztrángkör erdei iskola telephelyére. Sok helyen megfordultam már életemben de ilyen szép,nyugalmas,gyerekbarát,idilli környezetet régen láttam. Amikor elsőnek megpillantottam a Duna holtágát és láttam a tavirózsákat és saját tükörképem a vizen, nem volt kérdés hol verjük fel a sátrakat. A vízben pedig tündérnek érezhette magát az ember, úgy fonta körül a nyugalom és a víz hűvössége. Engem sajnos elrabolt egy vizimanó, így kénytelen voltam visszatérni a valóságba. Itt persze meg kellett vívnunk rengeteg szúnyoggal, mivel feltalálták már a szúnyogírtót így ez sem volt gond.
