Már nyolc éva annak,hogy ajándékba kaptam Zsombikát.Egy hideg téli estén elindultam kislányommal sétálni,hogy megnézzük a szépen feldíszitett házakat és a főtéri karácsonyfát.Séta közben már nem igazán éreztem jól magam de nem gondoltam akkor még arra ( pedig akár gondolhattam volna mert már a 38. hétben voltam) , hogy vki kiutat keres puha,meleg fészkéből.Mint egy gyerekes anyukát akkor még a csöp kis lánya teljesen lefoglalta, és mit nekem egy kis hátfájás, nekiindultunk annak a sok lépcsőnek amelynek tetejéről jól lehet látni a falut.Este már nem tudtam aludni de mint aki még sose szült :DD gondoltam csak a nehéz pocaknak, a fárasztó sétának és a sok ébrentöltött éjszakának köszönhető.Reggel úgy is megyek kontrolra így nem is gondoltam arra, hogy itt talán más készülődik.
Reggel a gyereket beadtam anyóshoz, ő meg sok sikert kívánt a szüléshez.Háhá nem úgy megy az mondom én. Ő meg csak mosolygott és biztatott,hogy igen is pakoljam be az autóba az összekészített táskám mert én ma már nem jövök haza. Kackac gondoltam és elindultunk. Bent a kórházban nagy vígságban voltam párommal addig a pillanatig amíg meg nem vizsgált a doktornő. Utána már csak a zabszemre emékszem és arra,hogy megyünk a szülészetre föl. Ami ott történt azt most nem részletezem, azt a boldogságot amit a szülés után átéltem meg nem lehet leírni.
Isten éltessen sokáig édes kicsi fiam !!!!!!!!!!!!