Elolvastam a cikket és a sony nevű hozzászóló válaszát.Igen, egyetértek ezzel a hozzáállással, de lenne hozzáfűzni valóm. Ahhoz, hogy az óvónéni helyettesítsen mint szülőt,kell egy olyan típusú,gondolkodású ember mint én. Nem azt mondom,hogy a klónom legyen,de az alapvető értékei egyezzenek meg. Mert hallottam és tapasztaltam már meg mindkét variációt. Maradjunk az egyszerűség kedvéért csak az árúlkodásos verziónál.Az egyik rászól és szinte megalázza a gyereket, mert szólt; a másik pedig még el is fordúl.hogy védje meg magát.

Ez a probléma most nagyon jól előjön az elsős gyerekek szüleinél. Nem tudja sem a gyerek és sem a szülő mik a határai,hogyan viselkedjenek. A gyerek nem tudja megvédeni magát,nem önálló.Anyuka beviszi az osztályterembe csemetéjét és még ott ücsörög vele majdem óra kezdésig. A gyerek nem tudja mit csináljon ismeretlen környezetben. Nem találja fel magát és bújik anyuhoz olyan hévvel mint a hároméves akit most szokatnak óvodába. Ha az udvaron összetalálkozik egy dúrvább felsőssel nem meri megmondani a tanító néninek mert fél,hogy baj lesz.

Mi aki önállóságra neveljük a gyerekeinket ( legalább is úgy próbáljuk ) nem értjük,hogy miért nem engedik el időben a gyerek kezét. ( ez nem az innentől nem törődöm veled-et jeleni ). Ha nem önálló és nem talpraesett, akkor miért jár iskolába. Nálunk nem az döntött,hogy okos vagy sem, hanem az, hogy érzelmileg, megoldó képességileg elég fejlett és érett ahhoz , hgy iskolába menjen. A tudás megszerezhető egy évvel később is SŐT!!! Bocsánat egy kissé bő lére eresztettem :DDDD