Ma mikor kiléptem barinő házából megállított egy aranyos néni. Én, mit sem sejtve, kedvesen beszélgettem vele, hamár együtt bandukolunk haza. És akkor jött a felismerés- amire álmomban sem gondoltam - rettegésben él a barátnőm. Csalódtam, hogy nem bízott meg eddig bennem, mert nem merte elmondani, hogy otthon ütik ,verik és veszélyben forog az élete. Történt ugyan is, hogy a néni elmesélte egyik délutáni sétáját.Íme a rövid történet:

Rendben van a barátnőd házassága?-kérdezi a néni. Nekem, mondanom se kell, kerekedett a szemem mint a bagolynak. Közben próbáltam megtudakolni miért is kérdez ilyen furcsákat. Azért -mondja ő - mert egyik nap sétáltam erre és fájdalmas segítségkérést és visítást hallottam bentről. Majd közelebb mentem, hogy nem halucinálok e, de NEM. Nem kellene beszélned vele ? Hátha nem meri mondani,hogy veri azura. Itt már a döbbenettől és a belsőmben kialakult hangos zokogástól szólni sem tudtam csak bólogattam némán és elköszöntem.

Így utólag két dolog tisztázódott bennem.

1. Félelemben él a barátnőm. Már ha tényleg a barátnőm mert nem jött visítva segítséget kérni.

2. Rettegni kezdtem az urától, mert tegnap amikor a Zergével együtt iszogattak nekem is beígért egyet nevelés gyanánt.

Na ennyit a pletykákról és a falu szépségéről. Szerintem ezt Hrabalt vagy Kunderát is meg ihlette volna, bár kétségtelen ők jobb stílusban adták volna elő.