eparkoltunk és Klastrompusztáig gyalogoltunk oda és vissza. A kilátás és a táj gyönyörűsége nem igazán hatotta meg az én iszonyúan korgó gyomrom ( mondom rövid sétára indultam ) de a gyerekekért még ezt is.Persze mint jó anya nekik mindig csomizva van egy kis nasi és innivaló. Mondtam is az én jó édes uramnak,h máskor a kínzásom vagy esetleges láb alól való eltételem más formáját válassza. A gyerkőcök meglepő módon el sem fáradtak. Hazajöttünk tankoltak magukba egy kis üzemanyagot és már indultak is bringázni, görkorizni és stb.
